A Nagy Lelepleződés

Talán biztonságosabb, ha most már felfedem valódi lényemet. Olvasóim egy része megnyugszik, hogy létezem, a kíváncsiskodók pedig nyugodt szívvel várhatják a jogi procedúra után a történetünk folytatását, vizuális emberek lévén nem rébuszokban elmesélve...

Drága olvasóim, követőim, sajtó, média - íme, ő vagyok én... A fiatal lány, az írónő, akinek a sorsa olyan szélsőséges és izgalmas, hogy olykor maga sem tudja, jól döntött-e, amikor ezt az utat választotta...
Mindezt a biztonságomért teszem, ezt szeretném mindenki számára hangsúlyozni.

A blog folytatódik, immár egyik főszereplő nyilvánosan vállalja, hogy ki is ő valójában.
(a fényképet a Színésznő készítette az egyik előadás díszletében és jelmezében - mielőtt ezért is perre menne...)


Instagram/krencseyhella
Twitter/krencseyhella

Találkozás egy régi "hatodik sorral"...

Parfümje előre belengte érkezését; a nézőtér sokáig csak a jól ismert illatfelhőben úszott, mígnem a világ legszomorúbb királynője lépett színpadra, rögtönözve egy olyan előadást a hatodik sorban ülő lánynak, ami megint csak dráma volt a javából - mit nekünk premier előadás, ha van sajátunk?!

Arról, hogy én ott vagyok, már tudott. Ismerem minden pillantását és mozdulatát, tudom, mikor csuklik el a hangja, és tudom azt is, miért. Tudom, hogy előző este a húsz éven át gyűlölt és megvetett volt férjével jelent meg egy nyilvános eseményen, és azt is tudom, hogy a gyűlölete oly'erős a lelkében, hogy képes profizmusából egy pillanat alatt kibillenteni. Tudta, hol ülök, keresett, megtalált, játszotta a sértettet - játszotta, ahogy szívéből telt, s míg ezzel volt elfoglalva, a színpadi előadás teljesen háttérbe szorult. Egy valaha volt szerelem titkos párbaja volt ez, egyetlen nappal azután, hogy a volt férjét használta fel alibinek létezésem elfedésére - azt hitte fáj, de nem. Azt hitte ez a biztonság, de nem. Szomorú. Hogy tud valaki gyűlölni húsz évig, majd úgy tenni, mintha mi se történt volna?!

S hogy tudok én a hatodik sorból a szemébe nézni s úgy tenni, mintha mi se történt volna?! Hogy tud megállni a pillanat, a múlt jelenné válni egy nyavalyás tapsrend alatt, mikor nem létezik más, csak Ő és én? Két méterre egymástól teljesen banálisan szerepet játszottunk; Ő a volt férje által rendezett darabot, én pedig az Őáltala rendezettet.

Eközben lelkek hasadnak meg, mert nem tudunk mit kezdeni a háborúval, melyben nincsenek csaták, csupán jelenetek vannak, drámai pillanatok, félelmek és kegyetlenség, s ha bárki úgy hiszi, én elárultam Őt, hát megsúgom; téved. A Színésznő akkor árult el, mikor mások befolyása alatt olyat tett, ami nem megbocsátható. Tudom, hogy megbánta, de végigjátssza. Emelt fővel és könnyes szemmel. Szerep. Nem visszaadható.
Én is végigjátszom.
Idegen emberek pedig döntenek a sorsunkról.

Mindenki menjen színházba! Tragédiák és komédiák ott történnek; akár a hatodik sor is lehet maga az élet - vagy a végzet.



Így üzent a színpadról a SzínészNŐ...

" A padlón egy halott feküdt, estélyi ruhában, késsel a szívében. "
Oscar Wilde: Dorian Gray


Bármennyire is szélsőséges érzés egy SzínészNŐt szeretni és Vele élni, bármennyire is fájó, megalázó, józan emberi ésszel felfoghatatlan, azért akadnak oly' apró, mesébe illő csodák, melyek az évek során napi rutinná válva természetesen hozzátartoznak egy civil partner életéhez - olyan természetesen, ahogy a közönség számára láthatatlan módon egy primadonna, és egy háttérben meghúzódó fiatal lány szereti egymást - még előadás közben is.


Sokan nem értitek, miért... Miért áldozza be egy fiatal lány az "életét" valaminek, ami kívülről nézve borzalmas és romboló? Nem szeretném ezt túlmagyarázni; egyrészt első szerelem lévén a Színésznő viselkedésén szocializálódtam - én úgy képzeltem, a szerelem így működik -, másrészt én Őt szerettem. Nem volt más, amin gondolkodnom kellett volna, ez ellen nem volt érv.

A Színésznő emberséges csakis a színházban tudott lenni. Amikor a külső körülményektől elszakadva olyan helyzetet sikerült teremtenünk, hogy az életünk középpontjában a színház állt (vagyis nem voltak a háttérből zsarolások, fenyítések, hazugságok), akkor mi a Színésznővel teljes harmóniában, szerelemben léteztünk. A valódi világ volt az, ami elfedte a varázslatot.

Voltak mindennapi apróságok, amik a színházban töltött hosszú órákat titkossá, szerelmessé tették. A könyvben szerepel, hogy a teátrum belső liftjében bárki láthatja egy szívecske formában a keresztneveinket - ez szinte a kezdetektől ott van -, ahogy az egyik páholy is őrzi ugyanezt az emblémát, titkosan, gondosan elrejtve, a vörös cirádás tapétába vésve... 

A premierek napján lévő állandósult szeánsz nyolc éven át tartotta magát; a Színésznő mindig jóval korábban ment be aznap a színházba, hogy mindenre megfelelő módon felkészüljön, s mivel tudta, hogy én mikor érkezem, a habos kávém éppen addigra ott várt a művészbüfé pultján - én pedig tudtam, mikor nem tartózkodik az öltözőjében, így a személyre szóló premier ajándéka (amit utolsó időkben szinte már csak tőlem kapott) mindig az asztalán várta, mire az utolsó öltözésre még egyszer be kellett mennie az öltözőbe. Minden premieren azzal a tudattal lépett ki először a színpadra, hogy az utolsó sor, amit elolvasott tőlem volt, mégpedig mindössze annyi: "szeretlek." Premierek szünetében soha nem beszéltünk, ez afféle babona volt, de amint lement a függöny, és kezébe került a telefonja, nekem írt elsőként - nem tudtam olyan gyorsan kievickélni a nézőtérről, hogy ne érkezett volna meg Tőle az üzenet, hogy szeret, látott, gyönyörű vagyok, de persze a legfontosabb kérdés, hogy milyen volt Ő aznap este?!
Premierek napján én is csak a fogadáson találkoztam Vele, és sokszor csak otthon, hajnalban tudtuk kibeszélni az estét, annyira elsodortak az események. A premier mindig az Ő napja volt, ezt tiszteletben kellett tartani.
(ahogy az előtte lévő egy hónapot is természetesen, amikor próbált a premierre)

Nem volt olyan előadása, amin ne üzent volna nekem. 
Volt egy közös jelünk, hogy tapsrendnél, a legutolsó színpadi megjelenésénél a szívére tette a kezét. Ezer ember hitte minden este, hogy ez a közönségnek szólt - nem! - ez az Ő szerelmének üzenete volt - nekem...

(a kép nem illusztráció)

viaszbaba.blogspot.hu
Instagram/krencseyhella
Twitter/krencseyhella


Gumicsizmával rúgott belém országunk ünnepelt Színésznője...


Ami a KÖNYVből kimaradt -  nem titkolom tovább...


Alig 50kg-os, vékony, törékeny, porcelánbőrű fiatal lány voltam-vagyok, akin a legkisebb atrocitás is azonnal meglátszik - egy időben minden egyes nap meglátszott.

Néhány nappal múltam 24 éves, és már három éve éltem együtt az ország ismert művésznőjével, mikor egyik délután a Színésznő kamasz fia az utolsó pillanatban (az exférj egyértelmű utasítására, mondván, látott engem reggel az utcán kutyát sétáltatni, emiatt nem találkozhat a 16 éves fiú az anyjával... - igen, mi ilyen abszurd világban éltünk) megint lemondta a lehetséges találkozót, kétségbe ejtve ezzel az anyai "muszáj" érzést a Színésznőben. Egy ideig vigasztaltam, próbáltam megnyugtatni, esetleg más programot kitalálni - Vele lenni -, mígnem dühe és fájdalma átcsapott az én hibáztatásomba; csupán percek teltek el, de már az előszoba szőnyegén feküdtem tele lila-zöld véraláfutásokkal, zúzódásokkal, fájdalmakkal, értetlenül, mozdulatlanul.
A karom, a lábam, az arcom az ütések erejétől piros, majd lassan sárgás foltokban pompázott, és sajgott mindenem; magzatpózban vártam az enyhülést, némán folytak a könnyeim, átáztatva a kemény, szúrós, piszkos előszoba-szőnyeget.

A hozzám mérve kétszer akkora súlyú, és kétszer annyi idős Színésznő közben öltözött, menni készült, rossz élethelyzeteiből mindig azonnal elmenekült; gumicsizmát húzott, s miközben az ajtó felé elment mellettem, akkorát rúgott a jobb térdembe teljes erejével, hogy az azonnal focilabda nagyságúra dagadt, és ettől kezdve két hétig nem tudtam ráállni - ki se tudtam mozdulni a lakásból. 

Mindenki úgy tudta, influenzás vagyok. Mindenkinek mindketten ezt mondtuk.

Sok idő telt el. Csend volt. A kopott szőnyeg vált otthonommá, csak a saját lélegzetemet hallottam. Nem mozdultam, nem gondolkoztam, nem mertem harcba szállni az álló idővel. Monoton lélegeztem tovább, ebből tudtam, hogy még létezem. Miután a Színésznő órákkal később hazajött és látta, hogy még mindig ott fekszem, szó nélkül vizes borogatást hozott, és besegített az ágyra. Akkor már mindegy volt. Nem volt egyértelmű, hogy azt bánja, amit tett, vagy egyszerűen megsajnált. Még én vigasztaltam, hogy nincs semmi baj, majd meggyógyulok, emiatt ne érezze rosszul magát.

Másnap, míg délelőtt próbája volt a színházban lefotóztam, hogy mi történt velem, majd felhívtam egy áldozat-segítő központot, hogy hogyan is kezelhetnék egy ilyen helyzetet - azt mondták menjek be hozzájuk. Kérdeztem, hogy mégis hogyan? - majd ha jobban leszek (!) menjek be, vagy hívjam a mentőket.

Hívjam a mentőket?! Válaszoljak a feltett kérdésekre? Juttassam börtönbe a Színésznőt?!
Hogy tehetném?


Két hét múlva tudtam először utcára menni, be kellett mennem a főiskolára vizsgázni - a sötétlila foltokat, amik kilátszódtak a ruhából lesminkeltem, a térdemre pedig egy farmert erőltettem; az egész lábszáram koromfekete volt és rettenetesen fájt. Kérdezték az iskolában, hogy miért sántítok. 
"Megcsúsztam az utcán egy lefagyott vízátfolyáson...."

A Színésznő nevét a magyar jogrendszer miatt (egyelőre) nem hozhatom nyilvánosságra.
 Jelenleg az "ügy" a Bíróságon van, én pedig tisztelem a törvényeket.

Addig is a Színésznő a színpadról, festett mosollyal az arcán minden egyes nap százakkal - az egész világgal - elhiteti, milyen csodálatos EMBER, és közben milyen szerencsétlen 
" áldozata a saját múltjának... "
Egész életében ezt csinálta - tehetségét dicsérje, mindenki el is hiszi Neki.

(a képek nem illusztrációk)

viaszbaba.blogspot.hu
Instagram/krencseyhella
#metoo

Úgy nevezett " kicsi Korcs "...



Néhány éve egy kellemes, alig szellős, tavaszi estén ültünk egy külvárosi étterem teraszán, a legnagyobb harmóniában és szeretetben egy jól sikerült fellépés után, mikor felvetettem a SzínészNŐnek, hogy milyen régen írtunk egymásnak verset, és legyen ez egy kihívás, amíg a vágyott gulyáslevest ki nem hozzák. Apró papírszalvétára véstük szívünk-lelkünk legmélyebb érzéseit, ám míg én arról faragtam fennkölt cirádákat, milyen szerencsés vagyok, hogy a világ legszebb és legcsodálatosabb nője engem szeret, addig a másik oldalról döbbenetes "szerelmes verset" kaptam. Megkérdeztem, hogy valóban így érzi-e, ilyet szeretett volna írni nekem, de csak nevetett... 

Nevetett, mint mikor valaki felfedi régen őrzött titkát, s végre szabadnak érezheti magát...
Nevetett, mint aki nem is érti a kérdést, majd fátyolos szemeimet látva elgondolkodott, és bocsánatot kért, hogy talán sértő, amit írt.

Nem csak sértő volt - nagyon fájt.

A SzínészNŐ nem érezte soha, meddig mehet el. Tudta, hogy bármit megtehet, majd kimagyarázza, kijátssza, úgyis megbocsátok - vagy a világ bocsát meg -, vagy ha baj lesz belőle, majd én megoldom. Szeretett bántani, az érzéseket komolytalanul kezelni, szerette éreztetni velem, hogy senki vagyok Őhozzá képest - bár talán én magam voltam a hibás abban, hogy olyan Piedesztálra emeltem, ahová valójában nem ért fel. Ugyanezt a játékot játssza most is; hiszi, hogy bármit megtehet...

"Régen nem volt neked vers, hát most írok kicsi Korcs,
 Szerettél, hát megnyertél, ennyi most csak, bocs..."


Ő az én versemet Magánál hordta az utolsó pillanatig - én nem tudtam ugyanezt megtenni az Általa papírszalvétára vetett néhány sorral.

UTOLSÓ példányok a ViaszBabából!

Utolsó példányok A KÖNYVből!


ViaszBaba - SzínészNŐt szerettem 
A KÖNYV



Hatalmas sikerrel három hét alatt elfogyott a ViaszBaba - SzínészNŐt szerettem tavaszig kalkulált példányszáma, így már csak korlátozott számban tudjátok a könyvet a fenti linken megrendelni, személyesen átvenni, vagy Karácsonyra ajándékba adni szeretteiteknek - amíg a készlet tart! 

Le ne maradjatok, mert a KÖNYV sorsa továbbra is kétséges...


Facebook
Instagram/krencseyhella




" Ég Veled! "


Az idei, varázslatos ősz a pestieknek talán az Andrássy úton a legszebb - színpompás falevelek borítják a sugárút betonját, s millió lélek szaladgál fel s alá az egymásra hajló, hatalmas fák megnyugtató biztonságában. Észrevétlenül húzom össze jobban a kabátomat, pedig nem fázom, csak a halvány szellő bekúszott a sálam alá, s megérintette a bőrömet.

Már az Operát is elhagyom, mikor a varázs egy pillanat alatt válik szürreális valósággá; az előttem bőröndöt húzó alak oly' ismerős, oly' szívbe markolóan ismerős... Ahogy ballonkabátját fellebbenti a most már didergető, őszi szél, ahogy a mozdulatai kitűnnek a tömeg egyszínűségéből; ahogy felismerem, hogy a Színésznő küzd egyedül az Élettel anélkül, hogy tudná, most éppen mögötte van a közönsége és látja, amit Ő nem szeretne - a világ fordul egy nagyot a tengelye körül.

Régen találkoztunk, és a helyzet furcsa, idegen érzése mindkettőnket megállásra kényszerít, de amint elszáll a pillanat, Ő szerepbe kerül ismét; hazug lényével pedig nincs dolgom többé - gondolkodás nélkül megyek tovább, ismerem ezt a játékát. Látszat-gazdagsága, tárgyias világának luxusa mögé rejtve a megtört nő farkasszemet nézett múltjának még mindig létező szereplőjével - hogy e múlt bármikor szíven találhatja, arra Ő láthatóan nem készült fel, ezt mostani mindennapjainak "rendezői" nem közölték Vele, mikor "élete szerepét" ajándékozták Neki a hatalmas, előadás-végi taps reményében.

Halkan súgom a festői, Andrássy úti rengetegbe a mozdulatlan, belül teljesen halott Díva felé, hogy "Ég Veled", s Ő visszasúgja már-már emberi hangon, hogy "Ég Veled"- ne tudja senki, ne lássa senki, ne is higgye senki,

de a SzínészNŐ pár másodpercnyi szünetet tartott, mielőtt visszatért  a színpadra
hamis életének főszerepéhez, egykori igazsága, boldogsága és szerelme végső elpusztításához.

Ha bárki kérdezi, Ő letagadja.
Vagy beperli a kérdezőt.


MEGJELENT - Hulljon le a függöny!

♥️🎉 ... MEGJELENT! ... ️🎉♥️

Ezen a linken rendelhetitek meg a ViaszBaba - SzínészNŐt szerettem című könyvet mindössze egy

❣️színházjegy áráért❣️

Olyan előadás ez, amire még nem volt példa...



Az ország egyik legismertebb SzínészNŐjének & egy fiatal lánynak tragédiába fúló, nyolc éves szerelme a főváros legnagyobb színházában - háttérben a színházi fertővel, a színházi világ tipizált alakjaival, s mindazzal, ami a közönség számára a mai napig tabu...Igaz történet.
Más emberként ülsz be a színházba, miután elolvastad a könyvet. 😳
Facebook
viaszbaba.blogspot.hu
instagram/krencseyhella

Színpadon - A KÖNYV

ViaszBaba - SzínészNŐT szerettem

A KÖNYV 11.13-tól kapható!



Néhány nap & minden titokra fény derül... 😳
Milyen fiatal lányként nyolc évig szeretni az ország egyik legismertebb SzínészNŐjét; milyen ember Ő valójában, hogyan él(t), s közben mi zajlik a háttérben - hogyan rohad az a misztikus függöny, hogyan rohad egy álomgyár?!

Ne feledd; más emberként mész színházba miután elolvastad!
viaszbaba.blogspot.hu
instagram/krencseyhella 
(Hogy a könyvhöz hogyan tudtok hozzájutni? Hamarosan...)

Az írónő személye

" A Védteleneket lelövik, ugye? "




... Az írónő személye ...
Szeretnék pár dolgot tisztázni, mielőtt kezetekbe veszitek a könyvet;

1. SOHA nem voltam színészhallgató, civil diplomám és civil szakmám van, a színházban jegyszedőként dolgoztam a főiskola mellett mikor megismertem a Színésznőt. Nyolc évre adtam fel a karrieremet, mert Ő elvárta, hogy az Övét építsem a sajátom helyett.

2. Mindenféle eljárással és perrel nézek szembe azért, hogy az igazamat bizonyítsam - se bosszú, se másfajta érzések nem vezérelnek, viszont akik és ahogy szerepelnek a könyvben, mind valós alakok tükörképei - léteznek.

3. A Színésznővel nyolc évig éltem együtt, nem a szeretője voltam, hanem a párja és élettársa, így a könyvben Róla alkotott kép tökéletesen megfelel a valóságnak - legalábbis annak a szerepnek, amit nyolc évig nekem játszott.

4. A kapcsolaton belüli erőszak lelki és testi nyomait nem tudom, hogy fel tudom-e dolgozni valaha. Annál is inkább, mert a Színésznő hatalma, pénze és kapcsolatrendszere áll szemben az igazsággal, ami egymagam vagyok. Hogy Ő fel tudja-e fogni, mit tett egy nála 25 évvel fiatalabb, akkor még gyermekien naiv kislánnyal?! Talán sose tudjuk meg.

5. Végül a színházi szakma elmúlt egy hetéhez csak egy gondolat; részemről magát a Vígszínházat sajnálom, mert az emberek most olyan dolgokkal azonosítják, amik más színházakban fokozottan, napi szinten, kiskorúakkal szemben is jelen vannak. Szomorú tény, de ez a színházak normalitása - most azért van botrány, mert a közönséghez végre kijutott valami a zárt ajtók mögül...
ViaszBaba - SzínèszNÕt szerettem A KÖNYV 11.13.
viaszbaba.blogspot.hu
instagram/krencseyhella

A Szépség & a Szörny

" A volt férjét „csúf szörnyetegnek” nevezték a háta mögött a színházban, és kezdetektől az a hír járta, hogy a Színésznő csak a pénz és a karrierje féltése miatt van vele. Mindenki tudott a kirakatlétről, amiben a Színésznő élt, s ami azonnal semmivé foszlott, mikor rájöttek, hogy immár én vagyok a szerelme... Elkezdték tisztelni - bábú helyett embernek tekinteni, s a Színésznő felettébb élvezte, hogy új szerepe által felmagasztosult. "

#metoo


viaszbaba.blogspot.hu
instagram/krencseyhella

Ha a színházat választod...



ViaszBaba - SzínészNŐT szerettem A KÖNYV 11.13.


A művész úr nem sokkal a premier előtt okozott meglepetést, amikor átmentem hozzá, hogy kérésére segítsek összemondani vele a szöveget. Rejtvényt fejtett, kávézott, egyedül ült az öltözőjében, én pedig épp ráértem, mert a Színésznő a fodrászatban volt, és nem volt rám szüksége. A művész úr gondosan becsukta az ajtót mögöttem, furcsamód kulcsra zárta, és másodpercek alatt, elszánt vehemenciával vetette rám magát; a falhoz szorított, csókolta az arcomat, a számat, a nyakamat, amitől olyan undor és félelem jött rám, hogy teljes erőmből ellöktem magamtól, mire sértődötten közölte, hogy ő márpedig akar engem. Mondtam neki, hogy valamit félreérthetett, de semmi baj, nem mondom el senkinek, csak most mennék... Állt az ajtó előtt, kétségbe volt esve, majd újra megpróbált közeledni, és közben olyanokat suttogott, hogy mióta erre vár, és milyen vonzó vagyok a számára, és hogy engedjek, különben következményei lesznek... Ez zsarolásnak hangzott, ezt meg is mondtam neki. Mikor másodszorra is elutasítottam, leült a székére, és sértő stílusban arra kért, távozzak. Kiszaladtam a folyosóra, át a Színésznő öltözőjébe, sokkos állapotban. Mikor Ő visszaért, elmondtam Neki mi történt, de a reakciója még engem is meglepett; hangosan felnevetett, és közölte, hogy örüljek neki, hogy mindenki engem akar… ""



Ha elolvasod a könyvet, más emberként ülsz be utána a színházba...
2017.11.13.

BörtönBaba - a történet folytatódik...

Még meg sem száradt a festék a ViaszBaba - SzínészNŐT szerettem című könyv lapjain, melyet november 13-án már az olvasók is kezükbe vehetnek, máris íródik a BörtönBaba, ami egy, a korábbinál még abszurdabb világot vetít majd elétek...

A SzínészNŐ kibújt a csendből (legalábbis előttem), és a korábbi, fenyegető levele(i) után most kategorikusan kijelentette, hogy Ő bizony börtönbe juttat... Engem. A törékeny, 42 kg-os kislányt, aki nyolc éven át szerette, szolgálta Őt, tűrve a bántalmazásokat, megalázásokat, hazugságokat, és aki kizárólag azért mert most írni, mert az igazságérzete nem veszett el valahol a múlt században, hanem ha másom sincs, hát legalább az igazamat megvédhessem - szemben az álnok celebséggel, sunyi színházi emberekkel, álvigyori partykirálynőkkel s mindazon kapcsolatokkal, amikkel egy átlagember aligha rendelkezik.

A nyilvánosság az egyetlen, amitől a Színésznő úgy retteg, mint csótányok a lámpafénytől - kiléte egészen addig titokban tud maradni, ameddig engem újabb méltatlan helyzetbe nem sodor. S hogy miért csinálja? Mindenért. Mindazért, amiről azt hitte, könnyedén elfelejti, átértékeli, elrejti mélyen magában; mindazért, amiről úgy érezte, nem számított semmit és mindazért, ami fáj neki, de szerepe szerint nem mutathatja - a múltra pecsétet akar, ez lesz számára a taps.
A ViaszBabában ennek a folyamatnak minden részletét elolvashatjátok. Az olvasói miértek mind választ kapnak.

A SzínészNŐ nagy játékos, az áldozat-szerepkör pedig ötvenvalahány éve remekül megy neki, mindig van, aki elhiszi.

Arra viszont nem számított, hogy ezt az előadást én is végigjátszom.

11.13. - A KÖNYV

2017.11.13. - ViaszBaba 

A KÖNYV


Fura kettősség ez; régen tiszteltem azért, amilyen elhivatottan hazudik, ahogy a szakmája és a közönsége felé reprezentál, ma már csak undorít, ahogy a valóságban személytelen karakterként emberi lelkek felett gyakorol hatalmat, nem kímélve senkit. Ugyanolyan üres, amilyen a világa. Elveszett az életérzés, amiért szerettem a Színésznőt, festett mosolyának ferde íve elcsúfítja szépségét. Az általam életre keltett személyisége a nézők - és a magam - szeme láttára vált csicsergő madárfiókából vérszomjasan csapkodó, mások szemét kivájó hollóvá. "


instagram/krencseyhella

https://www.facebook.com/ViaszBaba-Színésznőt-szerettem-136210586965954/

" Ahogy Ő fenyeget, nem fenyeget úgy senki...."

A ViaszBaba - SzínészNŐt szerettem című könyv november elejétől bárki számára elérhető lesz online rendeléssel, boltban, könyvtárban, vagy akár e-book formátumban.


A SzínészNŐ pedig egyre kétségbeesettebb.
Mindenkit az érdekel ki Ő...
Kiderül vajon?
Az biztos, hogy nem csak a Színésznőről, de az ország egyik legnagyobb színházát mozgató bábjátékosokról is lehull a lepel. A könyv tele lesz meglepetésekkel...

Közben a Színésznő a monodrámáját nem veszi le repertoárról; hogy előírt szerepének tökéletesen megfeleljen, ismét fenyegető, zaklató levelet küldött, hogy így perel és úgy perel, és minden követ megmozgat ellenem. 

Ahogy Ő fenyeget, nem fenyeget úgy senki...

Ismerem Őt, minden lépése a szerep hozadéka; tudom, kit játszik most, és azt is tudom, ki a rendezője. Címlapokról mosolyog, partykon vesz részt, a televízióban hiteti el a nézőkkel, hogy minden rendben van, miközben a függöny mögött semmi más vágya nincs, csak hogy jó legyen abban a szerepben, amit nemrég kapott "bűnbánása" okán; el kell pusztítania előző önmagát, kitörölni valaha-volt boldogságát. Addig küzd, amíg a tapsot meg nem hallja a végén - ez a feladata.

Persze arra sem Ő, sem a rendezője nem számítottak, hogy a törékeny, naiv, szava nincs kislány a saját lábára áll és megvédi magát - éppen ideje - , márpedig nem leszek áldozat ebben az előadásban, hiába remélték. Nyolc évig tűrtem a bántalmazást, a megalázást, a megfélemlítést, a szolgálatot, mindezt azért, mert Ő ismert ember és ettől kiváltságosnak érezte(tte) magát. Olvassátok el a könyvben, mi az igazság, miért nem halványultam én is el, ahogy sokan mások, és milyen élet-halál harc dúl a színpad melletti takarásban, vagy magában az Élet nevű játékban, ha egy Színésznőt szeret az ember...

Novemberben könyvpremier, utána pedig az is lehet, hogy folytatom a történetet onnan, ahol a könyvben véget ért - nagyon úgy tűnik, hogy a Színésznő még mindig szeretne tovább játszani... (a saját színháza idén sem kényezteti el szerepekkel?)

Köszönöm az olvasóktól kapott rengeteg szeretetet, biztatást, támogatást!

A KÖNYV - NOVEMBERBEN!

November elejétől kapható lesz a 

ViaszBaba - SzínészNŐt szerettem című könyv!

Színház, szerelem, politika & ármánykodás - mai magyar valóság - mindenki színpadra kerül!
Könyv formátumban könyvesboltban, online, e-book-ként lesz kapható, és természetesen a könyvtárakba is bekerül.

Hamarosan láthatjátok a végleges borítót...

"Más emberként ülsz be a színházba miután elolvastad..."


Nyílt Levél a Színésznőnek & a színházi szakmának



 Fenyegetnek, tiltanak, zaklatnak, NEM hagyom! 



Nyílt Levél a Színèsznőnek & a színházi szakmának!!

(Megkérek mindenkit, hogy akit érdekel ez a világ - vagy a könyv, olvasson tovább, de aki csak irigy és megalapozatlan vádakat borít rám, hagyja el az oldalt. Ha nem érdekli, mit keres itt?! Minden kritikát szívesen fogadok, amennyiben az illető elolvasta a könyvet, és tisztán látja majd az egész történetet. Köszönöm. Ja és még valami. Egyetlen fillért sem látok majd ebből a könyvből! Örülök, ha tartozás nélkül megúszom...)
Több, mint 5000 olvasó kereste fel a blogomat múlt héten (www.viaszbaba.blogspot.hu), immár ez 10.000 körül van, de bizonyos színházi vezetőknek, illetve a Színésznő "családtagjainak" nem tetszett, így beindult a hullám; zaklatnak, fenyegetnek, a mindössze három hónapja indult és már 4000 követővel rendelkező oldalamat magyarázat nélkül elvették...
A ViaszBaba-SzínészNŐt szerettem című könyvem ősszel megjelenik, és vele én magam is vállalom a nyilvánosságot. Fiatal, határozott, sokat látott lányként állok ki mindenki elé, hogy elmondjam, mi is zajlik a függöny mögött, és személy szerint velem mit tett a főszereplő Színésznő és "családja". Mindenki fél, minden a hatalomról, a sunnyogásról, a havermutyiról szól, de ahogy az egyik korábbi szerkesztőm mondta; " ha nincs mit vesztened, ezekről igenis beszélned kell." Nincs mit vesztenem, most már a színház nagyon távol áll tőlem, úgyhogy beszélek.
Értetek - akik rettegve olvassátok egy próbaszünetben ezt a posztot is...
Elmesélem hát a saját történetemet. A nyolc évig tartó szerelmem a Színésznővel az Ő kirakatházasságának és kirakatgyerekének tökéletes befejezése volt, és a Viaszbabában elolvasható bárki számára, de azóta sokkal mocskosabb, sokkal kegyetlenebb valósággal kerültem szembe, ami MOST tartozik a közönségre és MOST kell róla beszélni.
A Színésznő a saját csapdájába esik. Amilyen színjátékot a rendőrségi kabaré-előadásaiban csinál, országunk színházi tükre - mindent meg fogok írni, minden egyes lépését - nevessetek, sírjatok, ez a mai magyar valóság a misztikus függönyötök mögött...
KH

XVI. A Színésznő titkos naplója mesél..



A Színésznő élete a volt férjével való megismerkedésekor kezdte el zuhanását a lejtőn. Évekig titkos naplót vezetett, melyben fájdalmairól, dühéről, gyereke iránt érzett ellenszenvéről, valamint a színpadi létezés kizárólagos értelméről irodalmi mélységekben elmélkedett. Későbbi érzéketlenségét, alaktalanságát, kegyetlenségét, a későn eljött szerelmet megtestesítő fiatal lánnyal való embertelen bánásmódját korábbi évei nagyban meghatározták.

Hamarosan a nyilvánosság elé állok, és elmesélem, mit tett velem a Színésznő.

Addig is képzeljük el, hogy az ország egyik legnépszerűbb, legsikeresebb, legígéretesebb fiatal színésznőjéről van szó a kilencvenes évek végén, akit mindenki imád, aki színházakban és televíziós műsorokban szerepel, és Budapest legnívósabb színházában vezető színésznő.
Mígnem...

" Kedves Naplóm!

   Teljes kétségbeesésemben írok neked. Spórolok a lapokkal, mert annyi mindent mesélnék. Senkinek nem mondhatom el, nincs senki, akit érdekelnék. Ma újra megteszem - Lullaby! Nem ébredek fel többé, de legalább te tudd, hogy miért.
   Miután X megerőszakolt és terhes lettem, összedőlt az életem. A színházban ősszel nem játszhatom a szerepet, pedig hogy vártam a premiert! Gyűlölöm az embert, aki ezt tette velem, de szülnöm kellett, hogy megfeleljek, és mert azt mondta, ha nem teszem, a "hatalma" miatt később nem állhatok újra színpadra. Úgyse szabadulnék már ebből az egészből.

   Először négy hónapos terhesen akartam öngyilkos lenni, mikor már biztosan tudtam, hogy nincs menekvés. Gyógyszereket vettem be, és kilátástalan helyzetem elől a halálba futottam volna, de még ez se sikerült. Hasznavehetetlennek éreztem magam, egyre erősebb dühöt táplálva a nem kívánt gyerek iránt. Egy szentendrei nyaralóba zárt el X a külvilágtól, és a gyerek születése előtt pár nappal aláíratta velem, hogy a felesége vagyok - ahogy ő mondta, nem nevel fattyút...

... Szülés után két hónappal ismét gyógyszereket vettem be, nem akartam élni tovább - a gyereket a liftajtóhoz akartam csukni, hogy inkább ne legyen, aztán el kellett jöjjek az ablaktól, mert X annyira az őrületbe kergetett, hogy ki akartam dobni a gyereket - aztán magamat is....


 Undorodom X-től, a szagától, a stílusától, a homoszexualitásától, mindenétől - felfordul a gyomrom ha rá vagy a gyerekre nézek. "


Hamarosan lehull a függöny!

ViaszBaba - SzínészNŐt szerettem


ViaszBaba - SzínészNŐT szerettem



Krencsey Hella

ViaszBaba - SzínészNŐt szerettem


A Színésznő az ország egyik ismert, budapesti művésznője. A lány főiskolai hallgató, céltudatos, fiatal és gyönyörű. Kettejük sorsa a belvárosi színház falai között bontakozik ki; a kezdeti barátságból szerelem lesz, majd nyolc éven át tartó, szélsőséges és izgalmakkal teli kapcsolat, mely a színházi háttér es érdekkapcsolatok szövevényében, valamint a társadalom figyelő tekintete előtt zajlik, és igazi unikumnak számít a meghasonlott művészvilágban.

Létezhet ilyen mindent elsöprő szerelem, és ha igen, hogyan működik? Milyen ember valójában A Színésznő, és hogyan lehet a „színészi én”-t meghatározni? Milyen egy igazi, mai, pesti színház zárt, belső világa? Kik és hogyan mozgatják a szálakat, hogyan születnek a nagy döntések? Mi a kirakat és mi maga a produktum? Mi a szerepe a nézőnek ebben az egészben? Mi az, ami a függöny mögött zajlik? – és mindezt hogyan lehet a valósággal összeegyeztetni?

Nyolc évig voltam főszereplő ebben a történetben. Igaz történet - igazi dráma a színpadon és az életben egyaránt, katartikus fináléval.


krencseyhella@gmail.com